Szeretném a figyelmébe ajánlani a kedves olvasónak a Doktoranduszok Országos Szövetsége által immár hatodik alkalommal kiadásra kerülő doktori disszertációk monografikus válogatását a Studia Doctorandorum Alumnae dupla kötetet.
Kérem fogadja szeretettel a kedves olvasó prof. dr. habil. Sandra Sándor ny. o. ezredes gondolatait, aki a kötetek előszavát írta.
Az immár 6. kötetet kézbe vevő olvasók felismerik ezt a nem hiába való fáradozást, amely által ismét nem mindennapi ismeretekkel gazdagíthatják tudásukat az idei Studia Doctorandorum Alumnae kötetek olvasása során. Mind a hat doktori munkával kapcsolatba kerülő olvasót áthatja a szerzők kutatási területük iránti elköteleződése, alázata, tudományos igényessége. Nemcsak a szűkebb értelemben vett szakma, a terület szakértői számára, hanem az ország, a jövőnk iránt elkötelezett emberek számára is hasznos ismereteket közvetítenek a munkák. Ezért is köszönet jár mind az alkotóknak, mint a szerkesztőknek. Az emberi érintkezés elengedhetetlen kommunikációs eszköze a nyelv. A különböző nyelvet beszélő emberek között pedig az angol vált az egyik legfőbb közös közvetítő nyelvvé. Egy olyan ország esetében, mint hazánk, elengedhetetlenül szükséges a nyelvismeret.
Az első doktori munka éppen ennek, a határrendészeti munkakörben nélkülözhetetlen tudásnak a jelentőségére világít rá, miért bír különös jelentőséggel az angol nyelvi készségek, a határrendészeti szaknyelv további, széles körű fejlesztése. Hiszen, ahogyan a szerző is megfogalmazta, a határőrök megfelelő szintű nyelvi ismeretei is befolyásolják a hazánkba látogatók rólunk szerzett első és utolsó benyomásait. A könyvek, valójában maga az írás is, az emberiség történelmében mindig fontos szerepet töltöttek be, hiszen a tudást szimbolizálták. Ha valaki egy terület szakértőjének tekinthető, joggal várható el tőle, hogy ezt a tudást továbbítsa az arra nyitott, érdeklő emberek felé. Visszatekintve a történelmünkben tudjuk, hogy bizonyos korszakokban milyen nehézségekkel küzdöttek azok, akik jobbító szándékkal vetették papírra soraikat. Különösen nehéz volt ez, amikor a politika és a rendészeti hierarchia, annak titkolózó mindent tiltó természete gördített akadályokat egy tudományos kiadvány elé.
A második disszertáció időutazásra invitál minket, az ’50-es évektől a rendszerváltásig, amely során végig kísérhetjük a belügyi vezetés törekvéseit a szervezeten belüli és társadalmi kifejezésére.
A kötet 3. doktori munkája jóval tárgyilagosabb, sokkal szélesebb réteget érintő kérdéssel foglalkozik. Az egykori amerikai elnök, Franklin D. Roosevelt 1930-as évek elején elhangzott szavai megfelelő indoklásul szolgálnak a témaválasztásának: „Az a nemzet, amelyik elpusztítja a termő-földet, saját magát pusztítja el”. A talaj, mint az egyik legjelentősebb természeti erőforrásunk, megkímélése, termékenységének javítása, mindnyájunk számára közös elvárás. Az emberi tevékenység okozta pusztítás helyreállítása pedig közös felelősségünk. Mindezek felismerésében és a megoldásban nyújt segítséget az első kötet utolsó disszertációja, amely az előzőekhez hasonlóan figyelemre méltó, érdemi munka.
A második kötet első munkája nemcsak jogászok, hanem a büntetőhatalommal kapcsolatos téma iránt érdeklődők számára is lebilincselő olvasmányul szolgál. A pertörténeteket is bemutató mű a büntetés jogára vonatkozó nézetek alakulását csaknem hatezer éves történeti áttekintés tükrében dolgozza fel. A nemzetközi összehasonlítás tovább színesíti a napjainkban aktualitását élő ius puniendi jogállami tartalmát.
A második disszertáció, mely mindeddig kevesebb figyelmet kapott, ám jelenkorunk kulturális kihívásait tekintve annál nagyobb fontosságú témakör kutatására és elemzésére vállalkozott. Az egyéb nyelveket beszélők angol nyelvre történő oktatását előmozdító kulturális tudatosság konkrét tananyagok példáján keresztül való tudományos megközelítése újszerű és egyben hiánypótló vizsgálati tárgy az eltérő társadalmi közegbe történő sikeres beilleszkedés folyamatának szempontjából. A megállapítások és következtetések a kérdéskörben történő előremutató fejlődés aspektusából tekintve ösztönző gondolatokat vázolnak fel, amelyek gyakorlati alkalmazásba történő megfelelő átültetése pozitív hatásokkal járhat. Az aktualitás kérdések sorát folytatja az információbiztonság növelésével foglalkozó munka. A mai információs vagy tudás alapú társadalmunk számára az egyik legfontosabb erőforrás maga az információ. A különböző generációknak eltérő az általános viselkedési kultúrája, ami nagyban kihat a biztonságtudatosságukra is. A széles körben végzett kérdőív alapú felmérés alapján készült disszertáció megalapozott ismereteket közvetít az átlag olvasó számára is.
A biztonság kérdése napjainkban az élet csaknem minden területét áthatja. Így van ez a közlekedés minden szegmensével, beleértve az intelligens vasúti informatikai és biztonsági rendszereket. Mivel a vasút a leginkább környezetkímélőbb közlekedési forma, közös érdek e szektor jelentőségének növelése, hiszen Európában sokan veszik igénybe és kényelmesnek is találják ezt az utazási formát. Az utolsó doktori munka igen olvasmányos stílusban mutatja be mind a vasúti szektor hiányosságait, mind az innováció lehetőségeit.
„Az élet olyan, mint egy vonat (...). Megy tovább. És jó is, hogy így van. (...) Mert a vonat végül eljut az úticéljához.” A második kötet végére érve az olvasót az elégedettség érzése tölti el, hiszen a szerzők és a szerkesztők is eljutottak „úticéljukhoz”: hasznos és maradandó ismeretekkel gyarapították az utazók ismereteit. Kívánom, hogy a további tudományos utazások is hasonló magas színvonalú utazásokat kínáljanak az érdeklődők számára.
A kötetek digitális változata az alábbi URL linken olvashatók: