Mi tartozik a DOSZ jogi/érdekvédelmi tevékenységéhez?
A DOSZ érdekképviseleti feladatkörének ellátása keretében Jogsegélyszolgálatot működtet - a felsőoktatást átfogó, hatályos jogi szabályozás ismeretének birtokában - a doktori képzésben részt vevők számára. Ezt a munkát személyesen végzem. A Jogsegélyszolgálat rendeltetése, hogy minden szinten védje a doktoranduszok és a doktorjelöltek jogait, érdekeit és egyúttal gyors és szakszerű jogi segítségnyújtást biztosítson. A felmerülő esetek jogi vizsgálatával kívánunk különböző állásfoglalásokat is megfogalmazni, amelyek egyúttal az adott problémára, problémakörre vonatkozó megoldási javaslatnak is tekinthetők.
Mire terjed ki a jogsegélyszolgálat tevékenysége?
A jogsegély-szolgálati tevékenység tartalma kiterjed a tájékoztató tanácsadásra, elsősorban elektronikus levelezés során (itt érhető el: jogsegely@dosz.hu). A tájékoztató tanácsadás a doktorandusz részére biztosított jogi információ-szolgáltatást jelent, ahol általános információkat kap a kérdésére, jogokról és a kötelezettségekről, releváns jogszabályokról, azok tartalmáról és a doktoranduszra vonatkozó szabályairól, a követhető/követendő eljárásokról. A személyre szabott jogi tanácsadás alapvetően a jogsegélyszolgálat által lefedett jogterületeken vehető igénybe. A „szolgáltatás” keretei között a doktorandusz meghallgatása után, az ügyre vonatkozó jogszabályok ismeretében javaslattételre kerül sor az ügy megoldására. Ezentúl arra is van lehetőség, hogy felhívjuk a doktorandusz figyelmét, hogy hova forduljon további segítségért (hatóság, intézmény stb). Összegezve: segítséget nyújt a doktorandusz és a felsőoktatási intézmény közötti eljárásokban, a vitás kérdések értelmezésében.
Iratszerkesztés vagy akár perképviselet is elképzelhető ennek keretében?
A jogsegélyszolgálat segítséget nyújt az okirat kitöltésében, iratszerkesztésben is. Itt az egyszerű, azonnal elkészíthető, kizárólag egyoldalú nyilatkozatok megszerkesztéséről van szó, ha a nyilatkozat a jogsegélyszolgálat jogterületébe tartozó ügyet érint és pl. iratminta-szerkesztéssel megoldható, valamint típusa szerint kérelem, figyelmeztetés vagy felszólítás. Az iratszerkesztés nem terjed ki a bírósági/hatósági eljárással és ügyintézéssel kapcsolatos nyilatkozatokra, beadványokra és szerződések ellenjegyzésére, de ilyen esetekben is kaphat javaslatot a doktorandusz, hogy hova érdemes fordulnia. Megemlítendő, hogy a Jogsegélyszolgálathoz fordulók száma az utóbbi időben érezhetően növekedett, ami ambivalens érzéseket vált ki. Egyrészt örömteli, hogy az érintettek igénybe veszik a DOSZ által felajánlott segítséget, továbbá a visszacsatolások alapján pozitívan ítélik meg a Jogsegélyszolgálat tevékenységét. Ugyanakkor mégis aggodalomra ad okot, hogy az eseteket megvizsgálva az ügyek hátterében nem egyszer a doktor iskolák jogszabályellenes gyakorlata, vagy a megfelelő tájékoztatás hiánya húzódik meg.
Beszéljünk a konkrét ügyekről. Milyen kérdésekkel fordulnak a doktoranduszok a jogsegélyszolgálathoz?
Rendkívül széles körben merülnek fel kérdések, minden olyan ügyben, amivel találkozhat egy doktorandusz és igazságtalanság érheti vagy éppen téves tájékoztatás vagy információ miatt félelem, félreértés alakul ki benne; gondoljunk csak az ösztöndíjak visszafizetésével kapcsolatos tévhitekre. A Jogsegélyszolgálathoz beérkező ügyekből (csak az elmúlt hét hónapban nagyjából 50 esettel foglalkoztam) ugyanakkor az látszik, hogy az egyes tudományterületeken és intézményekben szélsőségesen eltérő problémák jelentkeznek. Hozzáteszem, az igazságtalanság és annak az érzése természetesen nem minden esetben jogellenes, én kizárólag a jogi szabályozás oldaláról vizsgálom a kérdést, az érdekek dimenziója már az érintett tagönkormányzatra, illetve „országos” kérdés esetében kollektíven a DOSZ elnökségére vonatkozik. Vannak olyan esetek, ahol ténylegesen csak a jogszabályi rendelkezéseket lehet idézni, az ilyen tipikus, ún. gyakran ismételt kérdések külön is elérhetőek a DOSZ honlapján. A kérdés feltevése előtt érdemes ezeket átnézni, hiszen sokszor ez már önmagában megfelelő információt nyújt.
A kérdéshez visszatérve. Van egy tipikus „ügycsoport”, ami visszatérő problémákat generál. Vesszőparipám, hogy az egész doktori képzésre vonatkozó szabályozás nagyon nehezen kezelhető „egységesen”, ami a legplasztikusabban azzal a kérdéssel közelíthető meg, hogy: „ki/mi is a doktorandusz”? Magyarán mire, miért és meddig kötelezhető a jogviszonyának keretében? Munkajogászként számomra külön érdekesek az ebből fakadó további problémák: mit jelent az (a gyakorlatban és az elméletben), ha pl. intézményen belül „foglalkoztatják” a doktoranduszt? Melyek azok a tevékenységek (különös tekintettel pl. az óratartással kapcsolatban), amelyekhez már külön jogviszony szükséges? Láttam olyan abszurd esetet, ahol (minden más jogviszony nélkül) gyakorlatilag munkavállalóként voltak kezelve doktoranduszok (még a kvázi „munkaidőt” is számon kérve rajtuk). Ennek a kérdésnek a másik oldala is rendszeresen előkerül: miért állítanak egyes intézmények korlátokat az intézményen „kívüli” munkavállalás elé és egyáltalán jogszerű-e az ilyen tiltás? Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a munkavállalást korlátozó intézményi szabályzók életszerűségükben is vitathatóak, hiszen a doktorandusz leterheltségét és tudományos előrehaladását nem kizárólagosan az határozza meg, hogy éppen teljes munkaidőre létrejövő munkajogviszonyban vagy egyéb atipikus munkajogviszonyban, akár más munkavégzésre irányuló jogviszonyok adta keretek között jut jövedelemhez. A DOSZ többször is kifejtette, hogy az intézményeknek leginkább a teljesítmény mérésével szükséges megállapítania tanulmányi-tudományos értelemben hitelesen, objektíven, hogy a hallgató képes-e a kutatási és disszertációs szakasz végén megszerezni a fokozatot, pl. a komplex vizsga jogintézményén keresztül.
Megjegyzem: nem csak doktoranduszok, de egyre gyakrabban felsőoktatási intézmények vezetői is fordulnak a DOSZ-hoz tanácsért, ami mindenképpen pozitívum, mert így megelőzhetőek a konfliktusok.
Említetted, hogy sok olyan kérdés is érkezik, ami nem feltétlen a jogszerűséggel van összefüggésben. Tudnál ilyen példákat említeni?
Mostanában egyre több szó esik arról, hogy a felsőoktatás résztvevői (nem csak az oktatók és kutatók) alul vannak finanszírozva. Itt nem csupán az oktatói kiválóság növeléséről van szó, hanem arról, hogy eddig nyújtott teljesítményüknek is megfelelő javadalmazásban részesüljenek a felsőoktatás résztvevői (oktatók, kutatók, nyelvtanárok, könyvtári dolgozók, adminisztratív munkakörben dolgozók stb.). Az érdekképviseletek egyetértenek abban, hogy nem pusztán új bértáblára, hanem konkrét és a munkaerő-piaci folyamatokra megfelelően reagáló életpályamodellre van szükség, ahol a felsőoktatásban résztvevők minden kategóriája érintett. A doktoranduszok szerencsés helyzetben voltak, hiszen három évvel ezelőtt igen jelentősen nőtt az ösztöndíjuk. Ugyanakkor ennek is vannak ellentmondásai. Több felvetés érkezik azzal összefüggésben, hogy a doktorandusz más típusú jövedelmet kapjon, ami pl. ugyanúgy számíthatna a hitelfelvételnél mint a munkabér vagy ezen időszak kerüljön beszámítása a nyugdíjjogosultság megállapítása során. Az ösztöndíjat ebben az értelemben lehetetlen így „kiváltani”, magyarán kereső tevékenységek körébe helyezni a hallgatói jogviszonyt. Ráadásul a jövedelem (mint fogalom) alapvetően egy adójogi kategória (legalábbis tartalmi értelmezését tekintve). Így az, hogy a doktorandusz a jelenlegi szabályozási logika alapján „jövedelmet és ne ösztöndíjat kapjon”, nagyon nehezen értelmezhető, értve természetesen a felvetés mögött húzódó problémát és az így keletkező igazságtalanságokat.