A magyar nyelvű tudomány címmel szervezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Nemeskürty István Tanárképző Kara (NITK) és a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) a Ludovika Főépület Széchenyi Dísztermében, március 20-án.

Globális tudomány, új nyelvi kihívások

– Vajon sikerült elérnünk a XVIII–XIX. századi gondolkodók céljait vagy ma már új kihívásokkal küzdünk? – tette fel a kérdést konferencianyitó beszédében Veszelszki Ágnes, az NKE NITK dékánja. Mint elmondta, ha „konferenciabingót” játszanánk, azaz előre felírnánk, milyen idézetek hangozhatnak el egy ilyen konferencián, akkor Bessenyei György 1778-as írása biztosan előkerül, miszerint „minden nemzet a maga nyelvén lett tudós”. Jó eséllyel számíthatunk Ráth Mátyásra is, aki szerint a tudomány csak anyanyelven közölve terjedhet. Biztosan idézik Kölcseyt, aki célként tűzte ki, hogy a teljes birtokában legyen annak a nyelvnek, amelyet a nép beszél, így összekötötte a haza, a nemzet és a nyelv ügyét. Szintén bizonyos, hogy e konferencián szó esne Széchenyiről is, aki épp kétszáz éve ajánlott fel jövedelméből hatvanezer forintot egy Magyar Tudós Társaság létrehozására a pozsonyi diétán, amihez három magyar főúr azonnal csatlakozott – zárta beszédét a kar dékánja.

– Noha a tudomány globális, a tudás anyanyelven válik igazán közkinccsé – emelte ki köszöntőjében Molnár Dániel, a DOSZ elnöke. Hozzátette, a kutatók közötti együttműködés és kommunikáció világszinten zajlik, jórészt angolul. A tudomány ugyanakkor a társadalomé is, eredményei csak akkor hasznosulnak, ha azokat a magyar társadalom is magáévá teszi – mondta el Molnár Dániel.

Felcserélő helyett hozzáadó kétnyelvűség

Alkalmazkodni kell a nemzetköziesedés robogó folyamatához – mondta Fóris Ágota, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézet Magyar Nyelvtudományi Tanszékének egyetemi tanára A magyar nyelvű tudomány helyzete és jövője. Mit jelent számunkra a kétnyelvű tudományos kommunikáció? című plenáris előadásában. – De mit jelent az alkalmazkodás (szaknyelvi) terminológiai szempontból? – tette fel a kérdést, aminek megválaszolásához Fóris Ágota a releváns szakirodalom és egyéb írott dokumentációk kvalitatív tartalomelemzését végezte el. Kiindulásként hangsúlyozta, a magyar nyelv – még digitális szempontból is – közepes méretű, élő, életképes nyelvnek számít a nemzetközi térben. A globális nyelv, az angol mint tanult idegen nyelv itthon is domináns, igaz, még mindig nálunk beszélik legkevesebben az unióban. A felsőoktatásban az angol közvetítő nyelv, azaz nem magát a nyelvet, hanem az adott tárgyakat tanítják segítségével. Szintén domináns az angol nyelv szerepe a tudományos publikációkban. Ugyanakkor egyelőre kevés szervezeti ajánlás található az intézményekben a tudományos és adminisztratív nyelvhasználatra, miközben a kétnyelvűség több helyen úgy intézményesül, hogy még a magyar nyelv tudása sem kötelező. Célszerű lenne a felcserélő kétnyelvűség helyett a hozzáadó kétnyelvűség megvalósítása, azaz fontos lenne a terminológiai háttér, a módszertan és a megfelelő nyelvtudás megteremtése a képzések során a mostani sodródás helyett. Fóris Ágota kiemelte, terminológiastratégiára van szükség, ami a szaknyelvek fejlesztéséhez és szabályozásához szükséges, így kiemelt szerepet játszhatna a tudományos kétnyelvűség megvalósításában. Ezt a hiányzó terminológiastratégiát akár az egyetemek maguk is létrehozhatnánk. A stratégia további feladata a terminológia összegyűjtése, nyilvántartása és közzététele. Az Magyar Tudományos Akadémia, bár elkötelezett a magyar nyelv mellett, elsődlegesen a magyar nyelv digitális térben való kutatását támogatja. Az akadémiai kutatók egy része a tudományos kétnyelvűség mellett foglaltak állást, de többen is aggódnak az angol nyelv térnyerésre miatt.

„…a tudomány méltóságához illő, művelt nyelven legyen írva”

A tudományosság világnyelvet vár el, ám fontos megteremteni a magyar szaknyelvhasználat lehetőségét is – mondta a Kell(ett)-e nekünk magyar nyelvű tudomány? Avagy a magyar nyelvű tudományosság újra és újra feltalálása című előadásában Constantinovitsné Vladár Zsuzsa, az NKE NITK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi docense. Mint elmondta, a magyar nyelvű tudomány a latinból vált ki, s komoly fejlődés után látszik ma áldozatul esni az angol nyelvű tudományosságnak. Úgy fogalmazott, egy nyelv az adott szaktudás egyes fogalmaihoz képes köznyelvi tudást és szót kapcsolni, míg más fogalmakhoz csak részben vagy épp egyáltalán nem. A szaktudás mindig egy adott nyelven születik, ami meghatározza a fogalomrendszerét: a nyelvészet szavai például az ógörögből, az orvostudományé a latinból származnak. A tudás terjedése során egy másik nyelvbe átkerülhetnek az eredeti terminusok (például grammatika, fájl, kovid). De lehetséges a saját elemekből való építkezés is: a tükörszavak létrehozása, a szóteremtés vagy a már létező szavak új jelentésben használata. Vladár Zsuzsa elmondta, a tudomány eredetileg görög nyelvű, a latin terminológiai kialakítása egy tudatos nyelvújító program eredménye (Cicero, Varro, Priscianus). A latin elterjedése után a népi nyelvek csak a tanítás alsó fokán, segédnyelvként jelenhettek meg. Magyarországon a XVI–XVII. században a magyar nyelvű terminológia kialakítói a reformátusok, a puritán iskolai oktatás és a megjelenő szótárak. Később, a felvilágosodás és romantika ideje alatt a magyar nyelv a tudás demokratizálásának eszköze, majd a közösségi identitás alapja lett. Ennek ellenére a felvilágosodás korában teljesen párhuzamos a latin, a német és a magyar nyelvű tudományművelés. Később, a romantika korábban jelenik meg programszerű standardteremtés igénye, azaz, hogy „a tudomány méltóságához illő, művelt nyelven legyen írva”. Megjelennek a műszavakat kigyűjtő szótárak, így a matematikai, a filozófiai és a törvénytudományi szótár. A XX. század elején újabb kritériumok jelennek meg a tudományban: így a fogalmi szabatosság (egy fogalmi tartalom egy szó legyen), a nyelvi helyesség és tisztaság (azaz más nyelvekből vett szavak mellőzése), valamint, hogy a terminus állandó és könnyen alkalmazható legyen. Úgy vélték, ehhez a szaktudós mellé nyelvtudóst is érdemes bevonni. Vladár Zsuzsa arra figyelmeztetett: hamarosan visszakerülhetünk oda, ahonnan indultunk: azaz nem csak az új ismeretek keletkeznek csak angol nyelven, de az angol kiszoríthatja a korábban meglévő saját nyelvű terminológiát is. Ezt megelőzendő alsó és alkalmazott szinten folyamatosan karban kell tartani a magyar nyelvet.

Előadások és kerekasztal

A konferencián a nap során a magyar nyelv és a tudomány kapcsolatát közel tucatnyi, jórészt az NKE-ről, illetve az Eötvös Loránd Tudományegyetemről (ELTE), a Színház és Filmművészeti Egyetemről és az Ungvári Nemzeti Egyetemről érkezett kutató vitatta meg. Az eszmecserét a Blankó Miklós (NKE) vezette kerekasztal-beszélgetés zárta a témában, amelyen Szabó Csaba Attila (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Professzorok Batthyány Köre), Molnár Dániel (Debreceni Egyetem) és Csomos Attila (ELTE) vettek részt.

 

www.ludovika.hu