INTERJÚ

Mi a Nemzetközi Civilszervezetek (INGO) konferenciája? Melyek a fő céljai?

Az INGO konferencia a civil társadalmat képviseli az Európa Tanácsban. 1952-ben alakult a Miniszterek Bizottsága (az Európa Tanács döntéshozó testülete) és a civil társadalom közötti kapcsolat fejlődése eredményeként. 2003-ban a Miniszterek Bizottsága az INGO státusát azzal ismerte el, hogy az Európa Tanács tagjává avatta. A konferencia fő célja a civil társadalmi szervezetek képviselete, az INGO tagjainak helyzetének és érdekeinek megerősítése, valamint a civil társadalmi szervezetek együttműködésének lehetővé tétele a kormányok, a parlamentek, az önkormányzatok és más nem kormányzati szervezetek képviselőivel.

Mi a kutatók szerepe az Európa Tanács Konferenciáján?

Az Európa Tanács különféle kormányközi bizottságokon vagy saját szervezeti egységein és osztályain keresztül lép kapcsolatba az akadémikusokkal. A kormányokat képviselő tisztviselők gyakran tudományos háttérrel rendelkeznek, vagy pedig a kormányok által kinevezett akadémikusok. Az INGO-k Konferenciáján az akadémikusok kormányoktól való függetlenségük garanciájában képviselhetik a nem kormányzati szervezeteket.

A hatékonyság növelése érdekében a nem kormányzati szervezetek támogató intézkedéseinek tudományos megalapozottsággal kell bírniuk. Így az egyes kutatók és társulásaik erőfeszítései felbecsülhetetlen értékűek: segíthetnek a civil társadalomnak és a nem kormányzati szervezeteknek a bizonyítékokon alapuló megközelítés elfogadásában. A tudósok és a kutatók szintén fontos szerepet játszanak a politikai döntéshozatalban, támogatva a tudományt és az akadémiai szabadságot. Az INGO-k konferenciája tökéletes platform erre, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a konferencia 2008-ban létrehozta a nem kormányzati szervezetek jogaival foglalkozó szakértői tanácsát, amely erős jogi háttérrel rendelkező tudósokat foglalkoztat.

Hogyan tudják az ECR-k kifejezni aggodalmukat az Európában megjelenő, akadémiai szabadság érvényesülése fenyegetésével kapcsolatosan?

Úgy gondolom, hogy az akadémiai szabadságnak az egyik vitatémának kell lennie az INGO-k Konferenciájának belső bizottságain, például az „emberi jogok” vagy az „oktatás és kultúra” bizottságokban. A bizottságok tagjai jogosultak a viták kezdeményezésére. Ezenkívül az INGO-k Konferenciájának minden tagszervezete javasolhat egy témát a Konferencia szerveinek, ha egy adott témában álláspontot akarnak foglalni. Egy ilyen javaslat beilleszthető a hároméves cselekvési tervbe.

A Konferencia kidolgozhat, vagy elfogadhat közös ajánlást, illetve állásfoglalást. A nem kormányzati szervezeteknek helyi, nemzeti szinten, az Európa Tanács testületeivel vagy a parlamenti képviselőkkel együttműködésben támogatniuk kell az ajánlások végrehajtását. Ha a kérdés „politikailag kényes”, akkor arra könnyebb felhívni a figyelmet akár az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) vagy a Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusa üléséhez csatlakozott egy órás mellékrendezvényen.

Ön gyakran beszél a civil tér fokozatos bezárásának fenyegetéséről. Úgy látja aggodalomra adhat okot ez a jelenség a fiatal kutatókra (ECR-early career researchers) vonatkozóan is?

Meglepő módon az ilyesfajta elzárkózás az akadémikusok felől érkeznek, akik korlátozzák saját magukat. Kutatóként látom, hogy néhány embernek - attól függően, hogy milyen országban dolgozik - problémája van az, hogy nyilvánosan beszéljen az akadémikusok polgári elkötelezettségéről. Azt állítják, hogy az akadémiai közösségnek semlegesnek kell lennie, és nem szabad társadalmi vagy civil aktivistákkal foglalkoznia. Számomra ez egy hamis állítás. Minden akadémikus szabad ember, és ugyanolyan szabadságjogokkal rendelkezik, mint bármely más polgár.

Sőt, a civil réteg megőrzése a tudományos élet érdeke. Ha a kutatók nem tudnak részt venni polgári tevékenységekben, amikor veszélyeztetik jogaikat és szabadságukat, a tudósok nem lesznek képesek kiteljesedni karrierjükben. A kutatóknak meg kell érteniük, hogy a polgári tér zsugorodása veszélyezteti az egyesülési szabadságot, amely az egyik alapvető jog. A kérdésben nemcsak egyesületek regisztrációjának joga fontos, hanem a közügyekben való részvétel szabadsága is. A nyilvános vitákról tájékoztatni kell az állampolgárokat annak érdekében, hogy azok döntéseket hozhassanak a konkrét témákban szakértők által szolgáltatott bizonyítékok alapján. Ezért a szakértők, köztük a tudósok kötelessége az információkat hozzáférhetővé tenni még akkor is, ha az információ nem követi a politikai mainstream vagy az uralkodó ideológiát. Ezért a szakértőknek és a kutatóknak garantálni kell a véleménynyilvánítás szabadságát, ideértve az információk közzétételét mindenki számára hozzáférhető helyen (nyílt hozzáférés-open access).

A Eurodoc- aminek a DOSZ is tagja- 2014 óta résztvevői státusszal rendelkezik az INGO-k Konferenciáján. A Eurodoc az Európa Tanács más szintjein is tevékenykedik, ideértve az Oktatáspolitikai Bizottságot (CDPPE). Farouk Allouche (képviselő), Auréa Cophignon és Beata Zwierzynska az Eurodoc nevében vesznek részt az üléseken.

Az interjút Beata Zwierzynska, a Eurodoc elnökségi tagja készítette, a fordítást Pató Viktória Lilla, a Eurodoc Demokrácia és Fenntarthatóság Munkacsoport vezetője, a DOSZ aelnöke készítette. Az interjú angol nyelven megtalálható a Eurodoc weboldalán.